Stand25 - a bámulatos

Egy igazán ügyintézős napon, reggeli nélkül csak úgy haraptunk volna valamit. Összevissza sétáltunk ebédidőben és végül a Hold utcai piac környékén kötöttünk ki. Úgy döntöttünk, hogy betérünk a piacra, hiszen tudja a Kedvesem, hogy imádom a piac hangulatát. 

forrás: hungarytoday.hu

A legtöbb piac csodálatos. Háztáji termékek, igazán színes és szemet gyönyörködtető zöldségek és gyümölcsök figyelnek ránk és rengeteg szimpatikus termelővel és helyi különlegességekkel találkozhat az ember. A Hold utcai piac már a belépést követően is más hangulatot áraszt mint pl. az újpesti piac. Ahogy belépünk az üvegajtón az egész elrendezés és berendezés nekem picit a nyugati téri Mekire emlékeztet csak piaci köntösben. Az ajtón túl nem túl hivalkodó de annál inkább kecsegtető táblával találtuk szembe magunkat. Feleszméltünk, hogy a Hold utcai piacon található a Stand25, a méltán híres Széll Tamás és Szulló Szabina helye, amit már eszméletlen régóta szeretnénk kipróbálni. Nem voltunk annyira éhesek és igazából csak bolyongtunk, de amikor odaértünk költés ide vagy oda nem volt kérdés, hogy megnézzük ezt a helyet.

Koncepcióját tekintve hasonlóan működik, mint a ma divatos bisztrók. 2, 3 vagy 4 féle fogást rakhatunk össze ebédmenüként, a menüsorról tetszőlegesen.  A menüsor nem választéktól roskadozó de minden ételtípus közül tudunk választani olyat, ami szimpatikus. Megközelítőleg a 2 fogásos menüsor 4000 Ft körül mozog, attól függően, hogy bizonyos fogásokra szeretnék-e ráfizetni a minőség vagy a választásunk kedvéért. 

A hely alapvetően kisebb, szimpatikus faasztalokkal körülvett. Mindenhonnan belátható a teljes látványkonyha, amely talán az egyik legizgalmasabb mozzanata volt az aznapi ebédünknek. Megközelítőleg minden fogás közben ámulattal néztem a látványkonyhában tevékenykedő Széll Tamást, hogy éppen mit főz nekem vagy esetleg másnak. Azért őszintén megmondva nem mindennap mondhatja el az ember, hogy egy ilyen híres és elismert magyar séf főzte neki a vasárnapi (vagy szombati?) ebédet:)

Tehát leültünk és átböngésztük az étlapot. Kitaláltunk, hogy nem akarjuk túlköltekezni magunkat, hiszen nem igazán akartunk költeni, inkább elcsábultunk, ezért megbeszéltük, hogy nem fizetünk rá ételre de mindenféle fogástípust szeretnék megkóstolni. Így én választottam egy előételt és egy főételt, a Kedvesem pedig egy főételt és egy desszertet. Kezdésként kértünk egy limonádét (eskü nem vagyok limonádé fanatikus) és egy tonicot. Majd választottunk a menüsorból.

Előételként sütőtökös, almás, tökmagos, kecskesajtos salátát kértem, főételként pedig a véres hurkát választottam burgonyával és almapürével. Étkező társam választása a már mások által sokat emlegetett rakott burgonyára esett, valamint gesztenyepürét kért hozzá társul.

Kis várakozást és bámulást követően megérkezett az előételem. A saláta egy kis müzlis tálszerűben volt és igazán gazdagon volt ellepve sütőtökkel, tökmaggal és kecskesajttal. A kecskesajt maga volt a megtestesült krémesség az egész salátában teljesen harmonizáltak az ízek és a színek is. A tökmag pedig olajként és valódijában is funkcionálva meglepően kiegészítette a sütőtök játékos ízvilágát és a sajt krémességét is. Az egész percek alatt tűnt el az asztalunkról, igazán jó választásnak bizonyult kis ízelítőként. Már kevésbé éhesen, de még inkább felspannolva vártuk a főételeinket.

Mi juthat eszébe az embernek a véres hurkáról? 

1. tipikus piaci étel

2. hosszúkás hurka, ez esetben olajos burgonyával találva esetleg szószokkal

Az első opciót jó, hogy alkalmazta a hely, hiszen a Stand25 a piacon belül helyezkedik el, miért ne operálhatna a piac ízeivel. A második, azonban "hál istennek" abszolút nem állta meg a helyét. A véres hurkát egy négyzet alakú formában készítették el, azaz magát a tölteléket sütötték meg és helyezték a tányéromra, majd ezt követőn díszítették jól elbújtatott almapürével és burgonyácskákkal. Ahogy ránézett az ember a tányérjára csak arra tudott gondolni, hogy mennyire ismerős és mégis mennyire különleges.

Így hát nem maradt más. Megadtuk magunkat. A véres hurka pont jól volt elkészítve, kellemesen volt átsütve és mennyei volt a fűszerezése, az almapüré édessége és játékossága pedig megfelelően kiegészítette a hús zamatosságát. Mondanom se kell nem nagyon hiányzott a jól megszokott mustár és ketchup hozzá.:)

A rakott krumpli kis tepsiben érkezett, gőzölgő csodás illataival kecsegtetett.Talán kevésbé voltak az étellel kapcsolatban elvárásaink, hiszen sokaktól, akik már voltak ezen a helyen minden földi jót hallottunk, az itt készített verzióról. És milyen igazuk volt...

A rakott krumpli (ahogy mi prolik hívjuk) több volt mint tökéletes. Életünkben nem ettünk ilyen krémes, ízében harmonikus, fűszerezését tekintve kellemes ételt. Visszaköszönt nagymamáink isteni rakott krumplija de még meg is duplázta vagy triplázta ez az étel az élményt. A hozzá felszolgált tormás céklasaláta pedig méltó kiegészítés volt.

Hamar elfogyott mindkét étel és nem találtunk szavakat. Átbeszéltünk természetesen ezután is minden élményt és ízt kinek mi a véleménye. Mindketten biztosan állítottunk, hogy életünk rakott krumplija volt ez, és talán senki sem tudja majd ezt felülírni egész életünkben. Nyilván ilyenkor az ember próbál keresni hibát vagy elgondolkozik, hogy még mivel kóstolná meg pl. én  megemlítettem, hogy esetleg paprikásabb kolbásszal kíváncsi lettem volna az ízére, de nem vagyok séf és talán pontosan ez a húsfajta hozta meg az étel igazi ízét, tette harmonikussá az ételt, talán ez az összetevő is szoros alkotóeleme annak a tökéletes egyvelegnek, amit csak rakott burgonyaként "csúfolhatunk" ez esetben.

A nagy beszélgetés közepette megérkezett a desszert is. Oké. Imádom a rakott krumplit, szeretek mindenfélét megízlelni, na de valljuk be sok étterem esetében a desszert, a kritikus pont. Szóval talán az egész ebéd alatt ezt a pillanatot vártam leginkább. Nem mertem gesztenyepürét kérni, mert úgy voltam vele mit lehet kihozni egy gesztenyepüréből.

  

Hiszen hogy is ismerjük a gesztenyepürét?

Benn van a hűtőben vagy a mélyhűtőben, anya vagy valaki keresztülnyomja valami gépen és tejszínhabbal tálalja. Na ez azért egy fogásként nem lenne akkora nagy szó nemde bár? Ezért az okos nő ráveszi a párját, hogy inkább rendelj te ilyet, mivel azért nyilván megkóstolná. És így is lett:)

De kár, hogy nem én rendeltem ilyet és hogy nem csak magamnak rendeltem:( 

A gesztenyepüré egy csodálatos pohárkrémként köszönt vissza ránk. A pohárkrém alján bogyós szósz helyezkedett el, rajta pöffeszkedően üldögélt gesztenyepüré Őnagysága és a tetején csodálatos és gazdag koronaként figyelt az igazi hamisíthatatlan krém. Már leírva is csodás nem igaz? Megenni még istenibb volt. Nem tudom szavakban eléggé kifejezni, hogy mennyire ízlett és hogy mennyire meglepődtünk és, hogy azóta is ezt emlegetjük.

Összefoglalva: A kevesebb néha több. A Stand25 nem a nagy megoldások tárházát vonultatja fel, nem is gyönyörűzős vonalat követ, de az igényesség és minőség legmagasabb színvonalát képviseli. Megfizethető áraival, szinte bármilyen célközönség számára elérhető. Különleges és hétköznapi alkalmakra is tökéletesen jó, közvetlensége miatt olyan embereket is képes megszólítani a hely, akik nem szívesen járnak éttermekbe, félnek az új ízektől. Itt mindenki megtalálja a számára megszokott ízeket, csak tökéletes verzióban. Az italok drágák, szóval nem itt kell borkóstolót tartani vagy felesezni, de nem tudok ennél jobb helyet ajánlani egy turistának, egy hagyományos ízeket kedvelő embernek vagy olyannak, aki csak úgy enne valami olyasmit, amit örökre a szívébe zár és sosem felejt.

Puszi&Pacsi
Szalai