2018. január 24., szerda

Sauska 48 (Villány)

A kis villányi telelésünk 2. napján járunk. Az előző esti Gerés történéseken felülemelkedve úgy döntöttünk, hogy ezen a napon nem bízzuk magunkat a véletlenre és itt jegyezném meg, hogy próbálom rövidre fogni az élménybeszámolónkat, de nem tudom, hogy ez mennyire fog összejönni :)

Számomra a magyar vörösborok alfája és omegája a villányi Sauska pincében készül. Nem vagyok sem borász, sem sommelier, nem kötelező egyetérteni velem, teljesen személyes az imádatom a pincészet felé. Itt most nem is mennék bele rendkívüli módon abba hogy miként alakult a pincészet sorsa 2006os első forgalomba kerülésük óta napjainkig, ugyanis a fő hangsúlyt a Sauska 48 nevű étterem kapja, ami 2017 nyarán nyitotta meg kapuit. Bicsár Attila séf modern magyar konyhát ígér nemzetközi szinten amit persze megtámogatnak a szerintem szintén nemzetközi szintű borok. Hogyan is lehetne mellényúlni? Nincs "finedining", nincs kibeszélés a sorból, amit ígér az se nem sok, se nem kevés, csak az, amire vágyunk. Jó kaják, jó borok!

A város szélén (túl) elhelyezkedő csendes környezetben található maga a pincészet is, ahol az étterem is helyet kapott. Sajnos csak elképzelni tudjuk, hogy ez milyen lehet egy kellemes nyári napon, ugyanis így január legelején valószínűleg nem ugyan azt az arcát mutatja a vidék, de még így is festői a kilátás.

Belépve az étterembe egy gyönyörű, letisztult, átgondolt belső teret láttunk, na meg persze kedves fogadtatást. Egyetlen pultos és egyetlen felszolgáló volt a helyen a konyha személyzetén kívül, ami nem tűnik soknak, de mivel egyetlen vendég sem volt az étteremben rajtunk kívül (januárban ez azért nem akkora csoda) így bőven elégnek bizonyult. Elkérték a kabátjainkat (hozzátenném ez semelyik másik étteremben nem történt meg a villányi tartózkodásunk alatt) és adtak helyette étlapot, miután az asztalhoz kísértek. Itt kaptunk egy kis eligazítást az étlappal kapcsolatban, majd hagytak felocsúdni a sokadik meglepetésből, meg persze választani a kínálatból.
Az étlap különlegessége hogy 2, 3 és 4 fogásos "csomagokra" vannak felosztva az ételek, ezek alapján tudtuk "összelegózni" a vacsoránkat. Ez mostanában egy divatos eljárás, több helyen is alkalmazzák, nekem alapvetően tetszik. Mire a felszolgáló visszatért az asztalunkhoz, már voltak elképzeléseink, de persze folytattunk egy kis konzultációt, hogy mit ajánl stb, aztán ki is választottuk a fogásokat, és természetesen a borok sem maradhattak el. Ezúttal a felszolgálóra bíztuk magunkat teljes mértékben a borsorunk összeállításában, annyi kikötéssel, hogy a villányi pincészet szortimentjét preferáljuk, a tokaji tételeket majd inkább Tokajban szeretnénk magunkévá tenni :)
Ezen kívül még egy kancsó limonádét is kértünk szomjunk csillapítása végett, ami meglepetésünkre azon kívül, hogy kiváló ízű volt, nem valami csöves ikeás kancsóban érkezett, tehát még esztétikai élménynek sem volt utolsó! Ezután közvetlenül kaptunk egy magasított tálca szerű tányéron gyönyörűen tálalt házi ajvárt, medvehagymás (szintén házi) kenyérfélével. Ekkor tudtuk meg a felszolgálónktól, hogy az alapanyagok jelentős része a könyékbeli farmokról és helyi termelőktől származik, ami igencsak szimpatikussá tette az egész elképzelést. Az ajvár megkockáztatom, hogy az egyik legjobb, amit valaha ettünk. Tökéletes harmóniában volt az összes összetevő, a fűszerezés hibátlan és a medvehagymás kenyér egyszerűen isteni, puha és ropogós volt. Ezt követően megérkezett az előételünk, a kacsamáj terrine, pácolt gyömbérrel, céklával és mutáros birsalmakémmel.

forrás: facebook.com

Nem tudom, hogy ehhez a kompozícióhoz érdemes-e bármit hozzáfűzni... egyszerűen hibátlan volt, kiemelkedő gasztronómiai élményt adott! Ezzel egyidejűleg érkezett a leves is, ami csicsókakrémleves volt. Itt jegyezném meg, hogy értem én, hogy krémlevest már konkrétan mindenből (is) készítenek, de erre nem számítottam. Vidéki gyerek vagyok, a csicsókáról az egyetlen emlékem annyi volt, hogy kedves édesanyám mindenáron próbálta kiírtani a kertből, ugyanis egy jóformán megölhetetlen növényről van szó, annyi volt belőle, hogy elképesztő és ugye amiből sok van az értéktelen... na, ez a szemléletem is nagyon hamar megváltozott amint belekóstoltam ebbe a remekműbe, ami sült hagymával, kakukkfűvel és libamellsonkával készült. Kiegyensúlyozott fűszerezés, minden összhangban volt. Mesteri.


Ezek mellé az induló tételünk bor fronton a siller volt. Valószínűleg az én szegénységi bizonyítványom, de még csak az előételeknél járunk, én viszont már most kifogytam a jelzőkből, amivel az élmény leírását fokozhatnám. Színében valami elképesztően gyönyörű borról beszélünk, rubinba hajló mély meggyes-pirosas szín jellemzi, illatában visszaköszönnek a meggyes, piros-bogyós aromák, ízében inkább egy száraz ízprofilú meggybefőttre emlékeztet, de megjelenik mellette a málna is. Érezhető benne a könnyed merlot amit szárazságával a syrah támogat meg, miközben a cabernet és a kékfrankos tökéletes "közepet" adnak a bornak.
A jelzőkből való kifogyás problémája csak most kezd igazán kellemetlen lenni, ugyanis főételnek a rotisseire fürjet választottuk. A séf az étterem nyitásakor azt nyilatkozta, hogy ezt az ételt választaná a hely ikonikus fogásának, úgyhogy elég komoly elvárásaink voltak. Mondanom sem kell talán, hogy a fürj is egy közeli farmról érkezik, amit házi véreshurkával töltenek meg köretnek pedig fehérrépapüré és (savanyított) zöldalmasaláta van tálalva hozzá. Ötletem sem volt, hogy mégis mit várjak egy fehérrépapürétől, de elég magasra került a mérce! Tudom hogy kicsit furán hangzik, de te jó ég! Mennyire püré?! Egyszerűen utánozhatatlan textúra! Mellé a zöldalmasaláta... hát, hibátlan. Tökéletes. A fürj meg a véres hurka pedig szintén ebbe a "jelzőmentes" övezet közepébe esett. Eltelt már pár ht azóta, hogy itt jártunk, mikor ezt írom, de még most is érzem az ízeket a számban. A "rövidre fogom az írásomat" dolog jegyében (eddig is jól sikerült... ) a borokról röviden csak annyit, hogy kedvesem a könnyedebb vonalon mozgott borok tekintetében ( Kadarka, Cabernet Sauvignon, Merlot) míg én a testesebb tételek mellett voksoltam ( Cabernet Franc, Cuveé 11, Cuveé 13).  Talán egyszer egy rövidebb cikkben hosszabban is lesz alkalmam megírni a borokat, de ezesetben inkább az étterem az ételek és az élmény kapja a főszerepet. ( A siller leírása kihagyhatatlan volt, ebben a kategóriában soha sehol nem ittam számomra kedvesebb tételt, gyorsan vettünk is magunknak itthonra is 2 üveggel... :) )

El is érkeztünk kedves párom vízválasztó fogásaihoz, azaz a desszertekhez. Alapvetően mindketten óckodunk az "újragondolt", "átértelmezett" ételektől, ugyanis ezek - akárcsak tegnap a Gerében - inkább "túlgondolt" és "félreértelmezett" dolgok lesznek. Ezesetben nem is volt ez így kiemelve az étlapon, csak annyi volt kiírva, hogy mákosguba és csokoládéfelfújt. Mi baj lehet, jöjjön aminek jönnie kell! Így hát kaptunk egy mákosgubát narancskrémmel, aszúszemekkel és bazsalikomcukorral és egy csokoládéfelfújtat karamellizált mogyoróval yuzukrémmel és egy megnevezésében "kávétejszínnel", ami egy cappucino krém vagy öntet érzetét keltette. Ez az a rész, amire már végképp álmunkban sem mertünk gondolni. Az éttermek jelentős százaléka bukik el a desszerten vagy a kávén. A Sauska 48-nak itt sem sikerült. Hibátlan ízharmóniák, tökéletes minden része együtt is külön is mint a két ételnek, egyszerűen nem bírtunk betelni vele!
Kénytelen vagyok kicsit "szakmázni" még így a végére, ugyanis talán kevesen tudják, de a Sauska felkeltette az érdeklődését egy skót whisky gyártónak is. Ebből az együttműködésből született meg az ARRAN Single Malt Private Cask Sauska Cuvée 7 nevű tétel. Összesen 230 palack készült ebből a füstös skót whiskyből, amit a Sauska Cuvée 7 használt hordójában érleltek Arran szigetén. Sajnos a kis tételszám miatt már odáig fajult a helyzet, hogy ezt a tétel már csak és kizárólag itt, a Sauska 48 étteremben lehet megkóstolni, ugyanis tudomásom szerint sehol máshol nem lelhető fel. Engedve ennek az óriási csábításnak, természetesen nem hagyhattam ki. Színében világos, borostyános, illata pár perc levegőzés alatt is sokat változik, eleinte szinte fojtó édes aromák jellemzik, majd letisztul és tisztán érezhetőek mézes, tölgyes, gyümölcsös és akár friss kalácsra emlékeztető illatok. Kb 10 perc után már teljesen letisztult diós, vaníliás almás jegyek is megjelennek. Ízében pontosan hozza amit illatában ígér, vaníliás, füstös, gyümölcsös. Aki szereti a tőzeges, füstös ízeket, mindenképp el kell látogatnia ide és megkóstolni ezt az igazi kuriózumot, ameddig még van belőle!


Lezárásképpen az élményről: az ételek kapcsán már talán túl sokat is lelkendeztem, de ez csak az egyik része az élménynek amit a Sauska 48 adott nekünk. Ugyanis a másik igen tekintélyes részt a kiszolgálás / felszolgálás adta. Mindazon kívül, hogy a felszolgálónk szakmailag nagyon felkészült volt, akár az ételek, akár a borok tekintetében, ezen kívül az emberi tényező is igen jelentős volt. Megközelítőleg az egész vacsorát végigbeszélgettük, mesélt a borokról, azok történetéről, az alapítóról, Sauska Krisztiánról, és persze az étteremről is. Megtudtuk, hogy mire vonatkoznak a misztikusnak tűnő számjelölések a borokon és az étterem nevében is, amihez persze tudnunk kellett Sauska Krisztián élettörténetét is. Ugyanis ő eredetileg mérnök, innen eredeztethető a számokhoz való vonzódása. Pont ezért számozta a cuvéit prímszámokkal. Minél kisebb a szám, annál magasabb minőségű bort rejt a palack. Sauska Krisztián 1948-ban született, az étterem a 48-as helyrajzi szám alatt található, ami egész pontosan 48 férőhelyes... illuminati confirmed :)



Mindent összevetve a felszolgálónk nagyon kellemes társaság volt - pár nappal később még visszatértünk venni pár palack bort, ekkor már kézfogással köszöntött, mintha csak hazatértünk volna :) - az ételek egyszerűen kiválóak voltak, a borok meg hát hamisítatlan Sauska... ez nálam már fogalommá nőtte ki magát!
Köszönjük az élmény, mindenképp visszatérünk még!

Szanics




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése