Mandula Étterem és Bor-Bár Villány (Gere Attila)

Villány. Bor. Szerelem...

Ezek a szavak mára már szinte összeforrnak az ikonikus márkának számító Gere család nevével. Minden borkedvelő és bort nem kedvelő is ismeri ezt a márkát, minden hipermarket prémium szekcióján találkozhatunk a márka egyes "jeles" képviselőivel.

Rengeteg jót hallottunk a Geréről (vendégszempontból) és kifejezetten Gere Attila Pincészetéről. Az ismerőseink rendszeres visszatérő vendégei a Crocus Gere Hotelnek és ezen belül is a Mandula Étteremnek. Ódákat zengtek a kiszolgálásról, az ételekről és a borokról.  Ezen felbuzdulva csillogó szemekkel és nagy reményekkel vágtunk neki az újabb gasztronómiai csodának. Legalábbis akkor még azt hittük...

Az étterem Villány közepén található, a Diófás tér alatt, amely megkockáztatom Villány központja. A hangulata és berendezése visszafogott, ódon és hangulatos. Minden adott remek és régi borokhoz és jó fogásokhoz. Az elrendezése a helynek talán kicsit zsúfolt, de ez betudható népszerűségének is. Az üvegajtót kinyitva, azonban hiába nyűgözött le a hely minket, fogott volna el minket a "polgári" hangulat, olyan egyedül éreztük magunkat. Januárban, "off" szezonban látogattunk el az étterembe ez tény, de ennek ellenére mégsem éreztük a felszolgálók lelkesedését. Mindegy lépjünk túl ezen, talán elfáradtak vagy még túl korán volt a Karácsony?

Ezek után pár perc elteltével "kapcsolt" valaki és a helyünkre kísért minket, egy négy fős asztalhoz. Ez szimpatikus volt nekem, hiszen aki "nőből" van tudja, milyen fontos számunkra a táskánk helye és így ez megoldódott.:)

Az étlapot kinyitva minimális, azonban jól átgondolt, különleges fogásokkal találkozhattunk, de főként a degusztációs menükre helyeződött a hangsúly. Ezt annak tudtuk be, hogy a hely szeretne inkább a "fine dining" kategóriába mozogni. Azért hátha páran felteszik a kérdést (nyugi én is így voltam ezzel mielőtt nem ismertem meg az "én" vendéglátósomat), hogy mit is jelent ez? Válaszolok. A " fine dining" -ot másnéven az étkezés művészetének is szokták nevezni. A lényege, hogy a fogások küllemükben és ízükben is különleges élményt nyújtanak és nem azok mérete a fontos és mindezek mellett a kiszolgálás és az élmény is alátámasztja a "luxus" életérzést. )  

Mi azonban "nyaralásunk" elején nem szerettünk volna megközelítőleg 2 főre 34.000 Ft-ot kiadni csak ételre, inkább jó borokra és mellette normális adagú főételekre vágytunk. Na meg én még valami isteni desszertre.. Tehát ebből kiindulva kezdésként egy 2 főre szóló sajttálat rendeltünk. Az étlapon szereplő sajttál érett sajtokból állt, de a felszolgáló felajánlotta, hogy tud érletlen sajtokat is becsempészni a tálunkba, ezért így kértük. Hiszen ki ne imádná a camembertet és társait. Még korábban ebben az étteremben ettem sajttálat a barátnőimmel és itt kaptam először lekvárral a sajtokat. Egyszerűen isteni! Azóta is mindig így tálalom magunknak és a barátainknak. Ezért már alig vártam, hogy végre megkapjam a nosztalgikus sajttálunkat:) Hozzá választottunk megfelelő borokat. Nem akarok hazudni. Egyáltalán nem ragadt meg, hogy milyen bort ittam, mert semmilyen plusz élményt nem nyújtott. Ha tippelni akarnék Merlotra voksolnék, hiszen szeretem a könnyed vörös borokat. A párom pedig az Athus Cuvee-t itta. Az étlapon és itallapon szerepelt számtalan bor, igazán nagy borajánlást azonban nem kaptunk, annak ellenére sem, hogy aki velünk foglalkozott ruházatából kiindulva a legtapasztaltabb, leginkább szakavatottnak számított.  Ételeket illetően én egy könnyed fokhagymás, sertéscombból készült tésztát ettem, a másik felem pedig kacsacombot és kacsamájat svábkáposztával és sufnudlival. Szerintem tüneményes ( ez a kedvenc szavam) ez a kifejezés, hogy sufnudli, ha szeretném a kacsát tuti azt választottam volna:) 

Ezek után megkezdődött a várakozás, az egyik kedvenc részem, amikor nem tudod, hogy mit kapsz, milyen lesz és néha amit elképzelsz az semmi, ahhoz képest, mint ami a tányérodon virít.

Első körben érkezett egy meglepetés. Egy előétel előtti fogás, ami sonkakrém volt, házi kenyérrel és szőlőmagolajjal. Nem kertelek, nekem nagyon bejött. A következő lépés a sajttál volt. Amikor viszont ezt megláttam majdnem elsírtam magam, de nem örömömben. Sehol a régi elrendezés, a régi kézműves sajtok és a híres lekvár. Ízléstelenül levágott sajtok, összehajigált hatalmas diószemek és ormótlan nagy szőlők figyeltek ránk. Az éretlen része a sajtoknak pedig 3 db elárvult camembert szelet volt és nem a jobbik fajtából. Bár nem rajongtunk az előételünkért de lenyomtuk. Éhesek is voltunk és 3000 Ft értéket nem szívesen hagyunk az asztalunkon. A "volt, nincs" életérzés és a tányérjaink üressége után vártuk az előző hibát kijavító főételeinket. Azonban később azt vettük észre, hogy a felszolgálónk másokkal foglalkozik, mi pedig magunkra maradtunk egymással (ez a jobbik helyzet) és a tányérjainkkal. Porzott a vesénk is. Egy kósza pillanatban odaszólt egy nem igazán szimpatikus felszolgáló, hogy esetleg jöhetnek-e a főételek, de ezt annyira nem tudtuk komolyan venni. Bizonytalanul, de rávágtuk kedvesen, hogy persze. (mégis mit gondoltál? üresek a tányérjaink, nincs borunk..) Ezt követően megérkeztek a főételeink (de hova? hiszen az asztalon semmi helyünk nem volt az üres tányéroktól), majd kisebb kooperatív logisztikát követően elénk helyeződtek a mennyei illatú "gasztrofalatok".  

Az illatok isteniek voltak, de a tálalástól nem ájultunk el. Majd jött a mindent eldöntő pillanat, az ízlelések percei.. És akkor felfűztem villámra az első tésztadarabot és a hozzáillő sertéscomb egy kisebb falatkáját, számba vettem és...NEEEEE. És azt éreztem, ami nekem minden főzés során a legnagyobb rémálmom, még akkor is ha "szakácsként" szerelmes vagyok, hogy eszméletlenül sós az egész. Közelebbről megfigyelve kiderítettem, hogy ki a "tettes" és a sertéscombomon figyelő hatalmas sódarabkák tehettek az egészről. Ez most rendkívül népszerű díszítő eleme a mai különleges gasztro-konyháknak, de élvezeti szempontból óvatosan kell vele bánni, hogy ne vegye el a küllem a minőségtől a főszerepet. Nem bírtam megenni. Borzasztóan sós volt. A párom választása jobbnak bizonyult, mert a kacsacomb és kacsamáj omlós volt és az étel többi részébe sem lehetne belekötni. Azonban elmondása szerint mégsem adott igazán pluszt, nem volt meg az a karakter, amiért örökre megmarad. Eközben vagy ezután már erre sem emlékszem ittunk még egy pohárka bort, ő Phoenixet én pedig szintén valamilyen könnyed vörös bort. Az ajánlás itt sem volt telitalálat.

Bár számomra az ételek negatívan alakultak, mégis úgy voltam vele adjunk a desszerteknek esélyt, szeretném ha méltón és javítva tudnánk lezárni az estét. Ezért rendeltünk egy újragondolt madártej kombinációt. Most már azért kétkedve vártuk. És sajnos nem hiába... Az egyetlen része, amely számomra értékelhető volt az a fagylalt és azt gondolom, hogy 1990 Ft-ért egy kicsit inkább túlárazott, mint átgondolt.

Összességében ettünk, ittunk. Összességében jól éreztük magunkat, de nem a hely miatt és nem az ételek, a kiszolgálás vagy az italok milyensége végett. Fő témánk a hitetlenkedés volt és az, hogy mégis hogy történhet ez? Hogy lehet, hogy egy ilyen helyen ennyire nem figyelnek az emberre. Miért esik ez a hely is a "sokat akar a szarka de nem bírja el a farka" csapdájába? Lehet, hogy a degusztációs menük jobbak, de egy ilyen hely nem gondol az alapfogásokra? 

Ilyen és ehhez hasonló dolgokon merengtünk, amikor megérkezett a számla, 20 000 Ft körüli összeg. Soknak sok, de hát nyaralunk és végül is 4 pohár bor, 1 előétel, 2 főétel és egy desszert, valamint egy ilyen hely után számíthat erre az ember. Azonban arra talán nem számít az ember, hogy a sajttál esetében még egy fél adag felütésre kerül (mire fel?), valamint arra sem, hogy a Mandula étterem konkurens helyein nincs automatikus szervizdíj itt pedig van (kérdezem ismét, mire fel?).

A kérdések, amiket véleményem szerint egy ilyen ikonikus hely után az ember feltehet magában az ember, hogy az adott hely tükrözte azt amit képvisel? tudott maradandót alkotni?

Én nem befolyásolnék azonban senkit. Hiszen enni tudtunk, az itallal nem volt gond, azon kívül, hogy többet vártunk el, nem történt semmilyen tragédia. Itt csak az a kérdés, te mit vársz el ettől a helytől, hogy lenyűgözzön vagy csak, hogy elfogadd?

Addig is míg gondolkoztok, az árakat illetően és a hellyel kapcsolatban is itt tájékozódhattok:
 https://etterem.gere.hu/
Ami szimpatikus, hogy könnyen kalkulálhattok, hiszen minden fenn van:)

Puszi&Pacsi

Szalai