A Kávé Háza (Szekszárd)

Általában év elején, a "holt-szezon"-ban, szoktunk tenni egy kis kirándulást, ahol egy wellness szállóban töltünk pár napot, távol a város zajától. Ezt értelemszerűen megkoronázzuk pár, a környéken lévő, étterem, bár, pince stb. meglátogatásával. 2018 januárjában a választott helyszín Villány városa lett. A kedvesem már járt errefelé régebben, jókat mesélt róla én pedig kimondottan kedvelem a villányi borokat, úgyhogy le is foglaltunk egy szállást, majd az új év 2. napján el is indultunk.

Viszont, mint ahogy a bemutatkozó cikkünkből kiderült, nagy érdeklődéssel figyeljük a vidéki városokban megjelenő helyeket, így kávéimádókként természetesen tudtuk, hogy pont útba esik Szekszárd városa is a Villányba vezető úton. És itt persze mindenki gondolhatná, hogy megindítunk egy jó bor-sort a letisztult, könnyed szekszárdi vörösökkel, de ezesetben mi a szekszárdi feketékért tértünk le az autópályáról! Igen, ugyanis megkockáztatom, hogy fancy újhullámos kávézók ide vagy oda, a budapesti baristák szakavatottsága és kiváló kávéik ellenére a szekszárdi Kávé Háza az ország legjobb kávézója!

forrás: facebook.com

Erős kijelentés? Lehet és ha csak én gondolnám így, talán meg egy kis kérdőjel motoszkálna is bennem, de mind a szakma, mind a tekintélyes vendégsereg is az én véleményemet osztja. (Kávékorzó Független Kávémagazin, Magyarország legjobb kávézója 2011, 2012 ; "Legtöbbet tette a kávészakmáért" díj: Tóth Sándor (tulajdonos)). Én már korábban betértem ide egy családi túra kereteiben, és amikor kedves édesanyám is úgy tudott itt elfogyasztani egy kávét, hogy nem cukrozta rommá és így is kimondottan ízlett neki, akkor teljesen egyértelművé vált számomra hogy ez a hely nem csak a szakmának, avagy a kiművelt "kávésommeliereknek" (nem röhög, van ilyen szó! ;) ) szól. (Édesanyám kávézási szokásairól csak annyit, hogy képes az otthon lefőzött kávét egy műanyag flakonból akár még másnap is elfogyasztani, mondván hogy "a lényeg hogy felkeltsen, nem az hogy ízlelgessem, így is, úgy is borzalmas íze van". )

Tehát Szekszárd felé vettük az irányt, hogy a páromnak is megmutassam mit is nevezünk ma Magyarországon a kávékészítés mennyországának. A város szélén található kis épület, kis - pár asztalos - terasszal hívogatja vendégeit. Nincsenek óriásplakátok, vagy villózó neonfények, egy letisztult, messze nem hivalkodó külsővel találkozhatunk kívülről. Az ajtón belépve persze rögtön leesik az állunk. ( Nekem újra és újra akárhányszor belépek... :) ) Kedves fogadtatás a pult mögött dolgozóktól, majd körülnézünk és persze megint a padlón keressük az állunkat. Semmi csicsa, semmi felesleg, csak annyi dolog van ami szükséges és az is úgy kivitelezve, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Letisztult dizájn, de nem idegen, vagy hideg, közepén egy óriási fa pulttal, amihez a vendég oldalról kényelmesen párnázott padokhoz lehet kényelmesen leülni, ha esetleg valaki csak egy gyors espresso-ra ugrana be, de akár órákat is ellehet ott tölteni a baristák munkáját figyelve. Ezen kívül pár asztal van szintén kényelmes kialakítással, hiába nem túl nagy a hely, egy pillanatig sem lehet zsúfoltságot érezni. Le is heveredtünk az egyik asztalhoz, majd a menüt kezdtük bogarászni. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy mivel világbajnok baristák készítik a kávéidat a legjobb Magyarországon fellelhető alapanyagok egyikéből, így ez valószínűleg az árakon is meg fog látszani. Na, hát ez annyira messze van az igazságtól mint jómagam az atomfizikától. Meglepően kedvező áron fogyaszthatjuk itt el életünk legkellemesebb koffeinbombáját. Mire ezen meglepetésből felocsúdtunk volna, már ott is termett a barista az asztalunknál és megkérdezte hogy mit készítsen nekünk. Pár kérdés elhangzott - milyen ízvilágot szeretünk, hosszabb vagy rövidebb kávéra vágyunk-e, citrusosabb, gyümölcsösebb ízvilág a szívünk csücske esetleg stb - majdan miután megszületett a választás, indult is vissza a pult mögé és elkezdte a kávéinkat készíteni. Itt kell megemlítenem, hogy megközelítőleg az összes kávékészítési technika a rendelkezésünkre áll, tehát választhatunk a klasszikus olasz stílustól elkezdve, a filteres kávén át az AeroPress, Chemex, V60 stb. verziókon át példáult megtalálható a személyes kedvencem a nyitott szűrős, azaz naked espresso is.

Tiramisu Cappucino és Flatwhite 

A pár perc várakozás alatt körbenézve a helyiségben a tulajdonos, Tóth Sándor, díjait és elismeréseit csodálhattuk meg, ezzel fokozva a vágyakozásunkat a csodakávékra. Meg is érkeztek az asztalunkra a csészék, és itt mondhatnám hogy ez a kép többet mond minden szónál, de nem, ugyanis azon kívül hogy szemet gyönyörködtető az összes termék ami kikerül abból a pultból, az ízük mindent magasan felülmúlt. Minden alkalommal azt gondolom, hogy "na, ez életem kávéja", viszont mikor újra visszatérek, megint ez az érzés kerít hatalmába. Persze a hazafelé úton is betértünk és megint sikerült önmagukat felülmúlni és olyan élményt adni, ami nem csak a kávézás szerelmeseinek jelent nagyon sokat, hanem még az is fanatikus lesz, aki alapvetően nem szereti a kávét. Hiszem és vallom, hogy egyszer mindenkinek meg kell tapasztalnia, hogy milyen is az igazán jó kávé és mit is takar az hogy a "kávézás élménye".

Biztosan visszatérünk még és reméljük minél több hasonló helynek ad inspirációt Tóth Sándor munkája! Köszönjük az élményt!

Szanics